Mivel a második itt töltött hétvégémen is szerettünk volna többet látni Németországból, így Frankfurt am Main mellett döntöttünk. Még csütörtökön is azt mérlegeltük, hogy hova menjünk: Frankfurt legyen-e az úticél vagy München? München messzebb van, drágább lett volna sokkal, így maradt a másfél órányira fekvő Frankfurt.
Szombat reggelre terveztük az indulást és vasárnap estére a hazatérést. Gondolom mondanom sem kell, hogy pénteken még se szállásunk, se jegyünk vagy sofőrünk nem volt. Keresgéltünk a mitfahrgelegenheit.de oldalon, mint a múltkor, de már vagy nem volt hely vagy nem kaptunk választ. Már elmúlt éjfél, amikor írtam egy lánynak egy sms-t, hogy van-e még hely kettőnknek és egyből válaszolt, hogy igen. Szuper, megvan az oda és a visszaút, akkor már csak szállást kéne szerezni. Tória írt pár embernek, de vagy nem voltak ezen a hétvégén otthon, vagy pedig nem válaszoltak.
Szombaton 11-kor találkoztunk a 3 másik lánnyal, akikkel együtt öten vettünk egy Wochenendticketet a Frankfurtba tartó vonatra, ami 40 euróba kerül, maximum öten utazhattok vele, így szétosztódik a pénz. Az egyszemélyes vonatjegy 20 euróba került volna fejenként, de ezzel a jeggyel mivel megvoltunk öten, csak 8 eurót kellett fizetnünk. Nem is olyan rossz. :)
Első utunk Frankfurtban a Maintowerhez vezetett, ami a felhőkarcolók közül a legmagasabb látogatható torony. Volt diákkedvezmény is. Fura módon elkérte a diákigazolványt, forgatta egy keveset, majd elfogatta, pedig a magyaron kívül semmilyen más nyelven nincsenek rajta az adatok, akár a személyimet is adhattam volna. Lehet legközelebb ki is próbálom..
Természetesen sikerült a táskaátkutatásnál itt is beégnem. Volt nálam egy kanál, egy villa és egy vajazókés, mert a szendvicseket út közben akartuk megcsinálni és vittünk egy kis tofus rizst, ami még előző napról maradt (a család étkezési szokásairól majd később...), ehhez volt a villa és mivel már nem volt több tiszta villa, a kanál is. Izgultunk, hogy a cuccátvilágításnál gond lesz a késsel, de gondolom ha elveszik, nem hiszem hogy feltűnik a családnak egy mínusz kés. Amikor megláttam a pasi pofavágását, amikor az én cuccaimat világították, tudtam, hogy kiszúrta az evőeszközöket. Rámnéz:
- KÉS VILLA KANÁL???
- Reggelihez kellett...
Csak röhögött és továbbengedett, nyilván látta hogy csórikáim tényleg csak kajáltak és senkit sem akarnak kinyírni, pedig megjegyezném, hogy azzal a nyamvadt vajazókéssel sikeresen megvágtam magam természetesen.
Lifttel mentünk fel és már út közben is be-bedugult a fülem az emelkedés hatására.
Háttérben a többi felhőkarcoló
A Majna fentről
A torony tetején összeismerkedtem egy német nővel, aki fentről megmutatta, hogy hol van az óváros. Megemlíteném, hogy a déli német dialektus SZÖRNYŰ! Azt hittem lerohad a fülem a szokásosnál jóval több "S" betűtől! Még Münchent is "münsen"-nek mondták, hihetetlen.
A Maintowerből a sétáló utca felé vettük az irányt. Megálltunk egy Starbucksnál is, betoltuk a szokásos karamellás frapuccsínónkat és felnéztünk couchsurfingre. Három ember írt nekünk a Last Minute Frankfurt csoportból, hogy tudnának szállást adni. EZAZZZ! Az első pasi baromi szimpatikus volt (úgy is mondhatjuk hogy eszméletlen jó faszi) de nem a belvárosban lakott. Mivel mindenképpen meg akartuk nézni a várost sötétben is és sötétedni csak este 10-kor kezd, az utolsó villamos hozzá meg 11-kor megy, így lemondtuk ezt a szállást. A másik lehetőség egy pakisztáni műmájer csávó lett volna, és ugyan nem szabad a külső alapján ítélni, azért oda inkább nem szívesen mentünk volna. Viszont a harmadik csávó a vasútállomástól 5 perc gyaloglásnyira lakott, ami pont optimálisnak bizonyult, ugyanis a vasútállomás kb. 20 percnyire van a belvárostól. Megbeszéltük, hogy éjfél körül megyünk hozzá és azzal a tudattal, hogy sikerült szállást találnunk aznapra, mentünk tovább a sétáló utcára.
Tudtuk, hogy vasárnap minden bolt zárva van Németországban, így még aznap benéztünk mindenhova, amit arra érdemesnek találtunk. Ám vagy minden drága volt, vagy nagyon gagyi még azért a kevés pénzért is. Tória vett egy napszemüveget és ennyivel letudtuk a shoppingot, viszont nézelődni nagyon funny volt.
A sétáló utca végigjárása után irány a folyópart. Ekkor már 8 óra volt, így lesétáltunk a Majnához és ott vártuk a sötétedést. Leültünk a folyó partjára és csak ámultunk-bámultunk.
A parton lazítva ez a látvány tárult elénk
Majd kacsák kezdtek gyülekezni
Valahogy mindig besikerül egy kis madáretetés. Három mini zsömlénk volt, amit nem csináltunk meg szendvicsnek, azokat mind beledobáltuk kis darabokban a folyóba. A kacsák imádták. Na meg mi is. :)
Az első zsömle után: Ildiiii, adjunk nekik még egyet légysziiiiiiiiiii!
A második zsömle után: Ildiiiii, adjunk nekik még egyet kérleeeeek!
De Tória valószínűleg elevenen megnyúzna, ha kihagynám a poént, amin ő 2 napig röhögött egyfolytában:
- Óóóóóó Tória, el tudod hinni hogy itt vagyunk Hamburgban???
- Hátőőő, nem, mert Frankfurtban vagyunk.
Annyira nevettünk, hogy azt hittem belefordulunk a Majnába.
Imádtam ezeket a mini kör alakű motorcsónakokat! 10-en ültek benne, van egy asztal a közepén és miközben hajókázol, felbontasz pár sört, lazulsz a haverokkal, és ha hányni kell sem kell messzire rohanni.
Kettes számú partyhajó: azt hittem esküvő van a hajón, akkora banzáj volt. Üvöltött a zene és mindenki táncolt a fedélzeten, így kell bizony élni!
Miután elkezdett lemenni a nap, felmentünk a Vashídra, ahol csak gyalogosok járhatnak és szuper kilátás nyílik mindenhova.
Természetesen itt is buláj volt a folyóparton
Ide is szokás a szerelmeseknek lakatot feltenni. Amikor a hídon voltunk két pár is feltette a sajátját.
Frankfurti látkép a hídról
Itt is szórtuk a pénzt, egyenesen a folyóba
A hídról lejövet még ücsörögtünk egy keveset a parton (ahol sikeresen beletettem a táskám egy frissen kinyomott madárszarba...)
Majd visszatérve a vasútállomásra hobóztunk egy kicsit és loptuk a netet a Starbucksból, amíg a szállásadónk meg nem érkezett elénk.
Amikor kijött elénk a csávó, kicsit meglepődtünk, mert egyáltalán nem úgy nézett ki mint a képen. Mint kiderült, ő Indi (a szállásadónk nevét nem tudtuk megjegyezni, úgyhogy innentől kezdve csak Indi) egyik barátja H (sorry, az ő nevét se tudtuk megjegyezni), akit szintén vendégül lát. Amikor megláttuk a lépcsőházat, már tudtuk, hogy nem kell a csupasz padlón aludnunk.
Indi és H nagyon kis rendesek voltak, viszont kicsit aggódtam, hogy miről fogunk beszélgetni, hiszen nem vonulhatunk el egyből paraszt módon a szobába aludni. Ehhez képest fél 2-ig egyfolytában dumáltunk és röhögtünk, eszméletlen jó arcok voltak és nagyon jól éreztem magam.
És ami kábé ugyanennyire feldobott, az a szobánk látványa volt! Ők aludtak a nappaliban, mert még filmet akartak nézni, mi pedig az ő ágyukban. Bár az ágyneműn érződött, hogy nem éppen frissen mosott, legalább minden kényelmes és puha volt.Vicces módon törölközőt és fogkefét is elfelejtettünk vinni az útra, úgyhogy már amúgy is mindegy volt.
Másnap 9-kor keltünk, összepakoltunk és elköszöntünk. Adtunk Indinek egy tábla csokit a vendéglátásért és egy nagy pozitív feedbacket a couchsurfingen.
Első utunk az óvárosba vezetett, ugyanis szombaton oda nem mentünk el. Útikönyv hiányában a Tória telójára letöltött Frankfurtról szóló Wikipedia oldalról tájékozódunk a látnivalók kapcsán. Először a Szent Pál templomba indultunk, ahol a lenti részen egy ovális alakú hatalmas festményt láthattunk és a fenti részen volt a templom, ami inkább hasonlított egy konferenciateremre. Arra sem volt érdemes, hogy fotót csináljunk róla.
A második világháború alatt ebben a városban minden a bombázások áldozata lett, és minden fontosabb látnivalót újraépítettek eredeti stílusban.
A faszerkezetes házak... betonból. Tudjátok: második világháború.
A Császárdóm viszont nagyon szép volt, ám belülről nem tudtuk megnézni, ugyanis éppen mise volt valami érthetetlen nyelven. Itt most kivételesen nem a déli dialektusra gondolok, hanem valami szláv nyelven prédikált a pap.
Az óváros után visszatértünk a sétálóutcára kajálni, így láthattuk az utcát majdnem kihalva is, ugyanis szombaton dugig volt emberekkel, árusokkal, kamu tetkót készítőkkel stb.
A főutcán lévő pláza és a rajta tátongó lyuk
Belülről sem volt rossz
Goethe szülőházához is ellátogattunk. Mint minden, a második világháború alatt ezt az épületet is lebombázták, de ugyanúgy újjáépítették.
Mellette van a Goethe Múzeum, ahova nem mentünk ugyan be, de az ajtóra ragasztott Goethével mégiscsak kellett egy-két közös fotót csinálni!
Tovább mentünk és mivel a Wikipedia szerint nem hagyhatjuk ki a híres frankfurti almabort, így beültünk egy kis vendéglőbe és azt is megkóstoltuk. Tóriának nem ízlett (állítása szerint nem szereti a bort, de eddig nem ezt tapasztaltam :P), de szerintem nagyon finom volt.
Banzáj volt az opera előtti téren. Rengeteg nemzetnek kint volt a pavilonja és árulták a nemzeti ételeiket.
Operaház
Természetesen a magyar sem hiányozhatott. Ezúttal nem Andrós volt kint a Langóssal, hanem igazi magyarok igazi lángossal.
Mi úgy döntöttünk, hogy inkább mexikóit eszünk, mert lángosból degeszre fogom magam enni augusztusban a Balatonon, a német kaja nagyon drága volt, mexikóit viszont még sohasem ettem. Jól döntöttünk, mert nagyon finom volt. Jól jött a fűszeres kaja a sok ízetlen biocucc után.
Miután megnéztünk mindent és degeszre ettük magunkat, visszaindultunk az állomásra. Baromi nagy szerencsénk volt az időjárással, mert nem vittünk magunkkal esernyőt és mire visszaértünk a Hauptbahnhofra, már elkezdett esni az eső, úgyhogy ezt a kirándulást is megúsztuk elázás nélkül.
Hulla fáradtan tértünk haza, de megérte, mert nagyon jó volt kirándulni és együtt felfedezni a várost! Még sok ilyet!!! :)
