2012. április 20., péntek

Csapjunk bele a lecsóba!


Mint ahogy láthatjátok, a blog címét "Ildi's U.S.A. trip"-ről "Ember tervez"-re kereszteltem, és mindjárt el is magyarázom a változtatás okát.

Eredeti terv szerint a bloggal szerettem volna megörökíteni és egyben megosztani a veletek az amerikai körutamat, melyet augusztusra terveztünk. Tória barátnőmet már várta vissza egy New York melletti táborban a család, ahol 2011 nyarán is gyerekekre vigyázott, én pedig alig bírtam kivárni a napok múlását augusztus 20-ig, amikoris útrakelek és 3 héten keresztül utazgatunk Amerikában, érintve a következő pontokat: New York, Los Angeles, Las Vegas, Santa Monica, Niagara vízesés és Grand Canyon. Megterveztük, hogy honnan hova és mikor repülünk, hogy milyen autót bérlünk, hogy hol hány napot töltünk és hogy mikor, hol tudunk aludni. Semmi sem rondíthatott a tervünkbe, így nem volt más dolgunk, mint várni.

Hidegzuhanyként ért, amikor Tória felhívott, hogy nem kapta meg a vízumot. Nemcsak azért, mert már mindent elterveztünk és oda a kirándulásunknak, hanem mert Tória is erre a nyárra alapozott, és ezért nem jelentkezett mesterképzésre sem egyelőre. Nem volt mit tenni: ÚJRATERVEZÉS! Az amerikai úttal kapcsolatos törekvéseket, vágyakozásokat, álmodozásokat felfüggesztettük, hiszen új tervekre volt szükség. Tória pedig döntött: példámat követve ópernek áll, méghozzá egy 4 tagú családnál: fekete apuka, fehér anyuka és kapucsínó kislányok (3, 8). A família multikulti jellege miatt már egészen Amerika feeling, főleg, hogy angolul kell a gyerkőcökhöz beszélni. Másfél hete kelt útra Tória, és a kalandjait - ha minden igaz - a követhető MÉG nem működő blogban olvashatjátok majd: http://vikimenninemetorszag2012.blogspot.com/

Terveim szerint, meglátogatom majd őt nyáron Heidelbergben és a kirándulásról be fogok számolni, de addig még vár rám 4 hétnyi egyetem (de ki számolja?) és annál is több házifeladat, beadandó, zh, fordítanivaló, illetve egy vizsgaidőszak, nameg remélhetőleg sok-sok buli.

És hogy mi történt velem az elmúlt szűk 3 hónap alatt, mióta hazajöttem?
- Rájöttem, hogy nem ez volt az utolsó alaklom, hogy útrakeltem hosszabb időre
- Elkaptam az iskolaundort, de már kezelem a jól bevált Leszarom Tablettával
- A magyar konyha remekei miatt jelenleg azzal küzdök, hogy a futás ne vulgaritást, hanem endorfint szabadítson fel és ne tojásosnokedli-, hanem sportfüggő legyek
- Új hobbyt találtam és nem tudok leállni vele: manikűrözés, körömdíszítés
- Készítem a kis tanítványaimat az érettségire, nyelvvizsgára ill. külföldi utakra nagy-nagy örömmel

Hamarosan újra találkozunk! :)


4 megjegyzés:

  1. Szia!

    Talán nincsenek véletlenek. Bár ez a közhely biztos nem olyan nyugtató. Így is sok sikert, jó szórakozást és csupa jót kívánok mindenhez! :) Maradok olvasód és Tória blogjára is feliratkoztam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen :))
      Én is azon a véleményen vagyok, hogy a "Véletlenek nincsenek", "Minden okkal történik" és a "Ha citromot ad az élet, csinálj belőle limonádét!" nevezetű mondások, nem hiába olyan népszerűek: mert valóban igazak :)

      Törlés
  2. Ha az élet citrommal kínál, kérj hozzá Martinit ;)
    Node... minden kalandró tessék beszámolni. A futás vs. tojásosnokedli harcot teljes mértékbe átérzem. Most, hogy visszatérek Svájcba aktívan pusztítani fogom a zöldségeket és eljárok bicajozni. Vagy leülök egy sarokba és megvárom még elmúlik ez a késztetés ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utóbbi megoldás valahogy szimpatikusabb :D És a martini mégiscsak elegánsabb mint a limonádé. bár meg kell hogy mondjam: ittam már limonádé-martini kombót és nagyooooooon fincs ^^ :D
      natürlich hogy beszámolok a kalandokról, remélem lesz miről :)

      Törlés