2012. június 21., csütörtök

Harmadik nap Párizsban

A második padlón töltött éjszaka után összepakoltunk és elbúcsúztunk Scarlettől. Vettünk neki egy tábla csokit, visszaadtuk a kulcsokat és megköszöntünk mindent, majd elindultunk.

Első utunk ismét a Mekibe vezetett, ahol rendbe tettük magunkat a mosdóban és feltunningoltuk magunkat egy kis kávéval.


A Mekiből ismét a Notre Dame-hoz mentünk, ugyanis realizáltuk, hogy nincs vele közös fotónk, illetve a templom előtti téren árulták a fekák a legolcsóbb szuveníreket. Párizs hétfő délelőtt is tele volt turistákkal, franciákat kb. csak a metrón láttunk.
Fotóztunk egy "párat", közben pedig lestük az árusokat. Persze amikor nem akarsz venni semmit, akkor tízen tapadnak rád, hogy vegyél pár villogó Eiffel-tornyot, amikor pedig rájuk vadászol, egyet sem találsz. 



Körbejártuk a Notre Dame előtti teret és megláttuk, hogy egy csomóan madarakat etetnek. Na, ezt nekünk is ki kell próbálni. Volt még pufirizsünk, úgyhogy szétmorzsoltam egy keveset a kezemben és kiraktam a tenyeremet. Persze egy sem jött, majd szólt egy srác, hogy "Fel kell nekik mutatni, hogy van nálad valami" és mutatta a helyes kéztartást. Ekkor már repült rám 1-1 madár és eszegettek, de nagyon úgy tűnt, hogy a többiek kajája finomabb, mert nem tobzódtak a verebek, mint másoknál. Tanácstalanságomat látva odajött egy idősebb bácsi, szó nélkül kinyitotta a kezem, kisöpörte belőle a pufirizset, beletett egy babapiskóta szerű valamit, ráhajtotta az ujjaimat a kajára és kirakta a kezem. Ezután 2 másodperc nem telt bele, már jöttek is a verebek és falták a cuccot.


A madaras élmény után visszagyalogoltunk a Louvre-hoz, hogy végigsétáljunk az előtte lévő parkon és megnézzünk ott is mindent. A Szajna mentén sétáltunk, ahol még nézelődtünk a kis vásárban. A folyó mentén végig zöld ládák vannak a falra rögzítve, amit a tulaj kinyit amikor akar és árulja a dolgait.



A Louvre előtti tér persze gyönyörű volt. Egyenesre nyírt bokrok, régi szobrok, szökőkutak és színes virágok.


Tória kicsit beájult

A könyv lapján szereplő képet élőben a háttérben láthatjátok

Elsétáltunk a több mint 3000 éves obeliszkhez is, a Concorde-hoz

Mellette volt 1-1 szökőkút, és hogy bebiztosítsuk a városba való visszatérésünket, beledobáltunk egy kis aprót. (Sóher módon csak fejenként egy centet.)


Még utoljára ellátogattunk a francia Mekibe a hazaút előtt,

majd benéztünk a Sanzelizén lévő Mercedes és Peugeot boltokba, ami már-már múzeum számba ment.


 Hazaút

Délután 4-kor indult a buszunk és este 11 után értünk vissza Heidelbergbe. Nem volt vészes a hosszú út: aludtunk egy keveset és filmvetítés is volt. Bár valószínűleg jobban díjaztam volna a Wimbledon című filmet, ha értek egy kicsit a teniszhez, de azért így sem volt rossz. A mélypont az volt, amikor Tóriával barkóbázni kezdtünk... Sikerült kitalálnom a nyelvvizsgabizonyítvány illetve UNO kártya feladványokat és Tória is megbirkózott a sebességkorlátozó táblával.

Hulla fáradtan dőltünk ágyba és eszméletlen jó érzés volt újra puha ágyban, puha takaróval, puha párnán és puha plüssmacival aludni. Tökéletes, kalandokban gazdag hétvégét tudhatunk magunk mögött és nagyon remélem, hogy még sok ilyenben lesz részünk. :)

1 megjegyzés:

  1. Tudom már mi hiányzott az életemből :D A párizsi élményeket pedig át tom érezni bizti szupi volt :)

    VálaszTörlés