Hazaút

Hazafelé ismét vegyesen utaztam: tömegközlekedés + mitfahrgelegenheit. Először vonatoztam fél órát Wörglbe, ahol át kellett szállnom a Kufsteinba tartó vonatra, onnantól pedig egy Katharina nevű lány felvett az állomáson és egészen Salzburgig vitt (ismét csak a vonat árának a feléért).
A csaj nagyon aranyos volt, viszont őrülten vezetett! Jobbról előzgetett és bepofátlankodott mindenki elé, ahol csak tudott. Ennek köszönhetűen egy óra múlva már Salzburgban is voltunk és kitett a vonatállomásnál. Mivel esett az eső, így nem indultam el városnézésre, hanem inkább a szomszéd plázában nézelődtem egy keveset (ezúttal tényleg csak nézelődtem, mert Ausztriában nem szokás mindent a felére leárazni sajnos), majd leültem a Meki melletti padra, ahonnan tudtam csórni egy kis ingyen netet és feltettem az előző bejegyzést. Valahogy a bejegyzések megírására mindig egy buszpályaudvaron vagy egy vonatállomáson kerül sor. 
Hamar el is telt az idő, fel sem tűnt, hogy 4 órája várakozok, amikoris előállt a hövetkező hintóm. A multikulti társaság ezúttal elmaradt, ugyanis négyen ültünk a kocsiban: mindannyian magyarok. Ki látogatóban volt külföldön, ki ott dolgozik, de kábé mindenki elmesélte az élettörténetét és nagyon sokat nevettünk, szép kis társaság jött össze.
A Nyugatiniál szálltam ki a kocsiból, ahol a pofámba áramló hőség nem esett éppen jól, de kifizettem az utat, megköszöntem a társaságot és elindultam a hazautam utolsó szakaszához. Még volt 3/4 órám a vonat indulásáig, úgyhogy megint csak a Mekibe menekültem, ez már-már szokássá vált.
A vonat persze késéssel indult, de a végére sikerült behoznia a lemaradását. Azért ennek a szutykos kabinos utazásnak is megvan a maga hangulata. Nem kell ide nosztalgia járat, ez maga a nosztalgia. Szerencsére a menetszél erőteljes huzatot csinált, így a 3 és fél órás úton nem lehetett érezni a tikkasztó hőséget.
Jó volt hazaesni és tetőtől talpig megmosakodni, majd ágyba zuhanni, elvégre két nap híjján három hétig voltam távol. :)

Elhatároztam, hogy ezentúl akárhol járok, veszek magamnak egy képeslapot emlékbe (olcsóbb mint a hűtőmágnes). Most a következőket sikerült begyűjtenem: