2012. július 3., kedd

Kitzbüheli napok


Kitzbühelbe érkezésem után egy nappal volt Marcsi szülinapja. Beállítottam az ébresztőt, hogy éjfélkor begbökdössem, felkeltstem és odaadjam az ajándékom, de amikor az éjszaka közepén felébredtem, realizáltam, hogy ebből inkbb anyázás, mintsem örvendezés lenne, úgyhogy inkább reggelre halasztottam a dolgot.

Gyerekvisításra keltünk, de mivel fél évig minden hétvégén erre keltem, nem nagyon hatott meg a dolog szerencsére. Odaadtam Marcsinak az ajándékokat, amiket hoztam, majd lementünk reggelizni. Ismét magos kenyeret falhattam, nyami!

Még előző nap elhatároztuk, hogy felmegyünk a körülöttünk lévő hegyek egyikére, a Hahnenkammra. Libegővel mentünk oda és vissza is, nagyon kis hangulatos volt. (Bár Marcsi szerint inkább félelmetes, de az ő véleménye a tériszonya miatt most nem mérvadó :P)

Természetesen Marcsi tiszteletére kivártuk a 23-as számú kocsit



1670 m magasra érkeztünk, de mivel maga Kitzbühel városa is 800 m magasan fekszik, így csak az út vége volt meredekebb. Felértünk a hegyre, sétálgattunk, üldögéltünk, fotózkodtunk, elvoltunk.





Kicenzúrázta a fejem egy nyamvadt fűszál! Meg is kapta utána ami járt neki...

Barátkozok a bocival


Belebotlottunk egy bicikliversenybe, de az őrültebbik fajtába. A hegyre tekertek fel, ami eszméletlen meredek, nemhogy gyalog, de szerintem biciklivel sem bírnám. És nem csak fiatalok voltak, hanem apa és nagyapa korúak is: nyakig sárosan tekertek tovább kitartóan a hegy tetején is.


Miután lelibegtünk a hegyről, felkaptuk a laptopunkat és irány a meki, ugyanis a családtól kapott ratyi mobilnettel nem éri meg próbálkozni.
Hihetetlen mennyi magyarral futottunk össze a mekiben, az a magyarok találkozóhelye ott. Voltak, akik már régebb óta dolgoznak ott, volt aki csak nemrég jött, de már talált állást valamelyik hegy tetején vagy éppen egy hotelben, kajás bódénál.


Sétálgattunk a városban, bámultuk a hegyeket, a kis folyót és a mini utcákat. Nagyon hangulatos kis város és Kitzbühel jelképe, a kecske mindenhol ott van. De tényleg MINDENHOL: virágokból kirakva, kirakatokra matricázva, a kukára festve, a kutya nyakörvén és még sorolhatnám.




Délután még elsétáltunk a közeli erdőbe, út közben meg-megálltunk, pihentünk, hűsöltünk az árnyékban, nameg felzabáltuk az általan hozott ABC kekszet, ami Marcsi Geburtstagskuchenjeként szolgált:


Este beültünk egy sörre az egyik hangulatos kis kocsmába, majd irány a helyi tűzoltó ünnepség a városban. Elég nagy banzáj volt: zenekar, sörsátor, rengeteg ember nameg csapolt sör. Kortól és nemtől függetlenül az emberek több mint fele népviseletben bulizott: a férfiak Lederhosét (bőrnacit) viseltek, a lányok pedig Dirndl-t, ami hasonló a mi népviseletünkhöz, csak sokkal mellkidobósabb a fűző miatt. Mindenféle színben és mintában kapható a lányok ruhája, sőt, még leopárd mintás fűzőt is láttam egy lányon (mega like!). Eszméletlen hangulatos és valóban az összetartozásukat mutatja, és nem utolsó sorban baromi jól néz ki.
Leültünk egy padra, ahol egy papa felkérte Marcsit táncolni, majd leült hozzánk és rendelt nekünk fejenként egy sört. Fogalmam sincs miről beszélt az öreg, egyrészt mert rohadt hangos volt a zene, másrészt mert osztrák dialektusban beszélt, ami az alkohol hatására még érthetetlenebbé vált, ha ez lehetséges. De azért bőszen bólogattunk, majd egy idő után leléceltünk és hazasétáltunk.


Vasárnap a Schwarzseehez mentünk fürödni, ugyanis 30 fok felett volt a hőmérséklet, így ezt sem lehetett kihagyni. Kábé fél óra séta volt az út, ott kerestünk árnyékot és letelepedtünk. Egy kis idő után bemerészkedtünk a vízbe, de 10 percig szenvedtünk a bemenetellel, mert baromi hideg volt a víz és nagyon nehéz volt elhatározni azt a hirtelen alámerülést. Onnantól viszont már nem volt gond azzal sem, hogy egy deszkáról ugorjak bombát a több méter mély tóba.






Nem is tűnt olyan magasnak az az izé, amíg fel nem kellett rá mászni a létrán. Mivel előttem és utánam is az átlagéletkor az enyém fele volt, így a megfutamodást kizártnak tartottam! Sosem volt tériszonyom és egészen addig nem is volt gond, amíg a korlát mellettem volt, de amikor a rugós deszkára kellett kisétálni mindenféle kapaszkodó nélkül, akkor lejátszódott pár jelenet a fejemben: vagy megjelenik egy kis köcsög a hátam mögött és felkészületlenül belelök a vízbe vagy megcsúszok, seggre esek, majd lefejelem a deszkát, kitörik az első két fogam és belezuhanok a vízbe. De végül semmi ilyesmi nem történt, még sikítani sem sikítottam (és nem is anyáztam szabadesés közben) mert eszméletlen jó volt! Olyannyira, hogy az engem fotózó Marcsinak mutogattam messziről, hogy ugrok még egyet, vegyed felfele!




Viszonylag korán, 3 után indultunk is hazafele, ugyanis viharfelhők gyülekeztek és nem akartunk még egyszer hideg vízben fürödni.

Aznap este otthon maradtunk és sört vedeltünk, miközben újságot olvasgattunk, neteztünk és vakargattam a csípéseimet. Nem tudom, hogy nyugaton miféle bogarak járkálnak, de Németországban is kiharapott belőlem egy darabot egy bogár, Ausztriában pedig valami légy méretű cumó csípett meg az összes testrészemen minimum egyszer.

Hétfőn délelőtt csavarogtunk egy keveset, délután pedig a gyerekekkel játszottunk az udvarban. Jól jött az a kis kerti medence, mert meg lehetett dögleni a hőségtől. A gyerekekkel labdáztam meg gyilkolásztuk egymást a matracokkal, nagyon élveztem én is!Kábé egy óráig, utána ledőltem a fűbe, mert lefárasztottak a gyerekek... Persze az anyuka is mindig olyankor látott engem, amikor éppen meresztettem valahol a picsám, míg Marcsi dolgozott. Mert bár Unoztam a gyerekekkel meg festegettünk egy csomót, labdáztam velük és együtt fürödtünk, de az anyuka persze mindig akkor jött haza, amikor épp a fűben henyéltem vagy az osztrák női magazinokat bújtam, míg Marcsi a kislánnyal rajzolt. Ennek ellenére az anyuka kedves volt, bár örültem volna, ha megerőlteti egy kicsit magát és Hochdeutschot beszél.

Az apuka is nagyon kis rendes, érdekes módon a három családból amit eddig láttam (az "én családom", Tória vegyes családja és Marcsi tájszólásos családja) kizárólag itt törődtek a gyerekekkel. Itt tényleg csak akkor volt szükség óperre, ha a szülők nincsenek otthon, így egyértelműen ez a család nyert a szimpátia listámon. És ha valaki kedvet kap óperkedni, akkor megemlíteném, hogy ők éppen ópert keresnek és szívesen látják a magyar lányokat.



Hétfőn este moziba mentünk a két nagyobbik gyerekkel és megnéztük a Jégkorszak 4-et. Őszintén szólva nem nagyon szerettem volna moziba menni, mert filmek terén extra válogatós vagyok: nem szeretem sem a családi filmeket, sem a rajzfilmeket, sem az állatos filmeket. Ez meg persze három az egyben volt.
A kasszánál ahogy odaértünk, beindult a káosz: a számítógép tönkrement, így kézzel állították ki a jegyeket és bár többen is voltak a pultban, pontosan úgy dolgoztak, mint a magyar építkezéseken: egy dolgozott, a többi támasztotta magát valahol. Miután megkaptuk a jegyünket sikeresen rossz terembe mentünk be, de gyorsan átspuriztunk a helyes terembe és ott néztük végig a filmet. Cuki kis sztori volt és örülök, hogy a gyerekek nem kérdezték meg, hogy az állatkertben miért nincsenek mamutok és kardfogú tigrisek, mert a kihalás és a klímaváltozás ijesztő dolgok.


Miután kijöttünk a moziból a hazafelé vezető úton a gyerekek megálltak egy szökőkút előtt, ledobták a cipőiket és szó nélkül bemásztak a kútba pénzt gyűjteni. Elég nevetséges szituáció volt, röhögtünk mint a hülyék, ugyanakkor baromi kínos volt, mert a szomszéd kávézóban ültek egy páran és pontosan úgy nézett ki a szituáció, mintha a külföldi csóró óperek beküldték volna az ártatlan gyerekeket a hideg vízbe, hogy gyűjtsenek egy kis aprót. 

Este elbúcsúztam a gyerekektől, összepakoltam a bőröndöm és felkészültem, hogy most sem fogok tudni valami sokat aludni. Nemcsak a korán kelés miatt, hanem mert utazás előtti napon sosem tudom átaludni az éjszakát: óránként felkelek és a telefonhoz kapok, hogy mennyi az idő. Persze most is így volt, ezért a kelés nem volt olyan szörnyű. Még benyomtam egy kávét, majd elbúcsúztam az anyukától és indultunk is az állomásra.

Marcsi kikísért, búcsút vettem Sápitól (a bárány/kutya, amivel aludtam), a háztól és a hegyektől, a kis városkától és Marcsitól, majd felszálltam a vonatra, készen állva az előttem álló hazaútra.

8 megjegyzés:

  1. Annyira szuper, hogy így végiglátogatod a "sorstársakat", roppant mód élvezem az összes beszámolót, remélem a továbbiakban sem hagysz minket olvasnivaló nélkül, mert bár már nem a germánoknál nyomulsz, még mindig a top háromban van a blogod, amelyeket szívesen olvasok :)

    Ez az osztrák hely pedig csodaszép!! Azok a hegyek, meg a kis tó a hegy tetején, meg ahol bombát ugrasz - jajj édes istenke, de hiányzik az ilyen. Hihetetlen, mekkora különbségek vannak kontinens és kontinens között, élet meg élet között - na, ha érted mire gondolok :)

    További szép nyarat, puszi! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon élveztem a sorstársaknál való vendégeskedést, bár ugyanarra jutottam: az én ex családom a legrosszabb eddig :DD
      A különbségek pedig látom hogy hatalmasak, semmi köze nincs a te általad készített képeknek az enyéimhez, hihetetlen :)
      pusziiii :)

      Törlés
  2. Én erről jól lemaradtam, hogy ez a blogod is van. Szerencsére most nem kell olyan sokat visszaolvani, mint a korábbinál, amit már csak a vége felé fedeztem fel. :-) Hát akkor kezdeném is az elejétől...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi, azért itt is akad bőven pótolni való :D
      A blogról meg nem nagyon tudtam hogy szólni :S Kitettem a régire, aztán hátha nosztalgiázva arra jár vki :D

      Törlés
    2. Igen, a régiről követtem is, ki is tettem az új linket a blogomra, de sokáig semmi sem történt benne és így feledésbe merült, meg akkor még a címe is más volt. Azt hittem, ez egy teljesen új blog, de a http címből látom, hogy ugyanaz...tegnap már visszaolvastam az elejétől Frankfurtig!!! JÓÓÓÓÓÓÓ! :-)

      Törlés
    3. ja hát igen, az usa része elmaradt a blognak a vízum miatt :P de így sem sült el rosszul, ami azt illeti :DDD

      Törlés
  3. Na, elolvastam minden betvet :-) A deszkáról tóba ugrós részen jót nevettem. Azok a légyszerű csípős dögök a Bremse-'k, azaz böglyök. Németországban is nagyon sok van, ahol tó, víz + tehén van a közelben. :-) Engem gyakran megcsípnek és másnapra teniszlabda méretű daganat nő rajtam ott, mert extrém allergiásan reagálok rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dettó, és valami dzsuva is folyik belőle :S ma úgy ébredtem hogy a fülemen lévő csípésbe bele volt ragadva a hajam :S :DD

      Törlés