Fantasztikus volt visszatérni a második, harmadik vagy kitudja hanyadik otthonomba. Már amikor a repülőtérről induló buszra felszálltam elkapott a meghatódottság pillanata, hogy újra itt vagyok, hogy felismerem az összes helyet és hogy még mindig tudok jegyet és kaját kérni törökül! Nem is tudok elképzelni jobb érkezést, minthogy a buszról egyből kompra kelljen szállnom és élveznem a sós víz és a döneresekből áradó illat keveredését.
Egyből Andihoz vettem az irányt Besiktasba, hogy lepakoljam az összes cuccom és végre találkozzak vele és Mártival. Természetesen az első estét egy sör mellett töltöttük az új törzshelyükön, ahol csocsó is van meg persze cicák és a kívánságunkat leső török pincérek.
Szombaton pedig irány a besiktasi bazár! Hányszor voltam én ott a három hónapom alatt és hány lírát költöttem el anno mindenfélére... :D Most azért visszafogtam magam. :P
A srác lenyomott egy cicasimogató showt, amikor észrevette, hogy visítozva fényképezzük a cicákat
Konkrétan a járda közepén szoptatta a piciket :)
Besiktasi bazár
Majd este jöhet egy kis fancy dinner! Mindenfélével megpakoltuk az asztalt: sajtok, füge, szőlő, pirítós és persze bor!
Andival
Tökéletesebben pedig nem is folytatódhatott volna a hétvége! Vasárnap egy kiadós tetőn eltöltött reggeli után elindultunk a tengerpartra fürdőzni egy kicsit. Nagyon jó idő volt, voltak is sokan a parton, de nagyon élveztük. Egy kis fürdőzés után a parton szotyiztunk, napoztunk és csak élveztük a napsütést és a selymes homokot.
Este pedig nem is érhetett volna minket kellemesebb meglepetés, mint hogy David, Andi amerikai barátja kínai kaját főzött nekünk, amit a tetőtéren kellemesen el is fogyasztottunk, ahonnan tökéletes volt a rálátás a Boszporuszra. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése