St. Gallen, Appenzell

A szombati nap sem múlhatott el kirándulás nélkül. Irány St. Gallen, ahol rögtön egy bolhapiacba botlottunk. Mondanom sem kell, hogy belevetettük magunkat a sűrűlyébe és nézelődtünk amerre láttunk. Egyből belemerültem a brémai emlékek nosztalgiájába, hiszen ott voltam utoljára ilyesmin. Voltak baromi jó dolgok és voltak rossz kacatok is. Természetesen ismét egy teli szatyorral indultunk tovább, mert hogy ha valami még magyar szemmel és iszonyat olcsó (pl. 3 frankért egy teljesen új felső vagy 2 frankért egy szép sál) akkor azt bizony nem lehet otthagyni.

Svájcban a Raiffeisen bank színe piros és olyannyira megtetszett nekik ez a szín, hogy csináltak egy egész teret, ahol MINDEN piros! Nem tudom milyen anyaggal van lefedve a járda, de amíg meg nem szokja az ember orra, addig elég orrfacsaró szagot áraszt magából.

Bolhapiac

Továbbmentünk Appenzellbe, ami egy kis falu nagyon szép házakkal. Nagyon híres a sajtjáról, de saját söre is van, amit persze kötelező volt megkóstolni.

Ezúttal egy cicával is találkoztunk, akivel sikeres összebarátkoztunk. Eleinte félénk volt, de utána már dörgölőzött, ahol tudott. Nem tudom, hogy a svájci hegyi levegő teszi-e, de olyan puha szőre volt, amilyet még életemben nem láttam.

Hazafelé pedig St. Gallennél szálltunk le a vonatról, hogy kivilágítva is láthassuk a templomtornyot, illetve a kis parkot, ahol el is fogyasztottuk az előtte vásárolt croissont+sajtkrém kombót.