2012. november 5., hétfő

Vaduz (FL), Buchs (CH)


Mivel csütörtökön munkaszüneti nap volt, így az ópernek is kijárt egy szabadnap, úgyhogy kirándulhattunk, amerre akartunk. Luzern és Liechtenstein között vacilláltunk, de mivel Vaduzba fele annyiba került a vonatjegy, na meg Liechtenstein nem egy mindennapi turistacélpont, így emellett döntöttünk.




Kivonatoztunk/buszoztunk Vaduzba és a buszról leszállva rögtön az első szó, amit meghallottunk egy nő szájából: "Gyere, gyere!". A nő után rohantam, hogy a saját nyelvünkön érdeklődhessünk a hercegi vár megközelítéséről és az egyéb látnivalókról. Szóbaelegyedtünk és kiderült, hogy fiatalkorában ő is dolgozott óperként, most pedig Liechtensteinben él a luxemburgi férjével (akit Máltán ismert meg) és a két gyerekével: "Hagyd ott az óper munkát, amilyen gyorsan csak lehet és keress magadnak egy pasit és egy normális munkát, legyen az bármi. Én is dolgoztam óperként és akár jó a család, akár nem, ópernek lenni szar!" Nos igen, ezt mi is első kézből tapasztaltuk, nem kell bemutatni az óper-élet viszontagságait. "Akkor megfogadtam, hogy én bizony nem engedek idegent a gyerekeim közelébe. Pedig néha a sajátjaim is képesek kikészíteni."

(Annak idején én is megfogadtam, hogy soha többet nem leszek óper, ez a tényállás viszont megdőlni látszik, ugyanis január végén ismét újra kelek egy kis világlátás reményében, úgyhogy Ildi kalandjai bizony folytatódni fognak a másik blogon.)

Felmentünk a várhoz, ami elég kemény menet volt, ugyanis egy hegy tetején helyezkedik el. Viszont megérte az összes izzadságcsepp, ugyanis eszméletlen kilátásban volt részünk: havas hegycsúcsok, amerre csak a szem ellát.









Vaduzban több látnivaló a hercegi váron és a múzeumokon kívül nem nagyon van, úgyhogy hazafelé útbaejtettük Buchsot, ami a svájci határnál helyezkedik el. Elmentünk az ottani tóhoz, sétálgattunk a város utcáin, elnéztünk a Rajna-partra, majd az este végén (természetesen) megittunk egy sört az egyik pubban.








Az ingyen cuccokkal itt is szerencsénk volt, ugyanis két sör áráért csak egyet kért a pincérnő. Csodálkoztunk és nem értettük a dolgot, számolgattunk utána, majd nyugtáztuk, hogy így féláron volt mindkettőnk söre. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése