Bournemouth

A szombati napon élményfürdőbe mentünk Poole-ba, ami Bournemouthtól busszal kb. fél órányira van. Kicsit döcögősen indult a fürdőbe menetel, mert bonyolult volt az odajutás, de végül rendben odaértünk, volt időnk mindenre. Mivel hétvége volt, így eléggé tele volt a hely, de nem volt olyan vészes. Először kicsit meglepődtünk, mert a sok bevándorló persze mind ott áztatta magát (jó, mi is :P) beleértve a törököket, indiaiakat, lengyeleket és még sorolhatnám. Most láttam először csadorban fürdőző nőt is (eszméletlen, mik vannak!). Alap, hogy minden csúszdát kipróbáltunk, volt olyan vízi sodrás is, ahol úszógumiba kellett beleülni és azzal végigmenni a pályán. Én úgy belecuppantam, hogy a végén Tominak kellett kiborítania belőle, ő viszont a másik véglet volt: állandóan kiesett belőle, úgyhogy a röhögés garantált volt, majd a nap végén a pezsgőfürdőben pihentük ki a csúszdapark fáradalmait. Baromi jó volt! :)

Másnap Bournemouth-t néztük meg, elvégre van ott is egy csomó látnivaló. Kezdtük is volna a parkban található hőlégballonnal, de annyira szeles volt az idő, hogy elég sokat kellett rá várni, mire felengedték végre a ballont és fel tudtunk rá menni. Hihetetlen élmény volt, ugyanis nekem régi álmom a hőlégballonozás és ez a ballon ugyan ki van kötve a park közepére és nem tart sokáig az út (12 perc), de annyira szuper volt! Be is szartam rendesen, amikor össze-vissza fújta a szél a ballont, de persze azért néhány fénykép erejéig ment a százas vigyor. :P

Utcai breakesek a főtéren

Az angol riviéra

A ballon a főutcáról

"Ne nézz leeeeeee!"

Majd jött a mókusetetés! Tomi elől már el kellett dugni a mogyorót, hogy maradjon az állatoknak is. :P Persze a legelső próbálkozásnál sikeresen leszarta Tomit egy madár/mókus, úgyhogy fél órás röhögő görccsel indítottam, de utána mindenki szerencsésen megúszta további lefosások nélkül és a mókusoknak is megtömtük a bendőjüket.

A mókusok után saját magunkat is megetettük (igaza volt Tominak, az angol sör iszonyú fos, pedig én aztán nem vagyok válogatós!) és végül még egy cicát is jól lakattunk egy kis maradék hússal a tengerpartról hazafele menet. :)

Otthon még várt ránk egy kis pakolás, ugyanis másnap irány London! ;)

Irány Anglia!

Szerdán reggel korán keltünk Tóriával, ugyanis még kivitt engem a reptérre. Reggel 8-kor indult a gépem Londonba és bár a corki reptér nagyon pici, azért nem árt kint lenni előbb (elvégre egyesek képesek még egy repülőt is lekésni.. khmmkhmm). A repülőn még aludtam egy kicsit, de mindig arra ébredtem, hogy túlságosan kinyílt a szám alvás közben és így annyira nem szeretném, ha látnának, plusz szerettem volna az extra kínos nyálfolyást elkerülni. Mindenesetre elég rövid repülőúton vagyok túl, 15 perccel hamarabb landoltunk, mint ami ki volt írva (naja, nem volt nagy a forgalom) és a bőröndök közül az enyém az elsők között jött ki. El is indultam a busz felé, minden szuperül kitáblázva, ha valaki akarna, sem tudna eltévedni. A busz szépen meg is érkezett a Victoria Stationre a belvárosba, ahol még át kellett szállnom a Bournemouthba tartó buszra.

Tomi már várt az állomáson és nem kellett hogy csalódjak: mint minden baráttal, családtaggal, ismerőssel stb., vele is pont olyan volt, mintha előző nap találkoztunk volna utoljára, pedig valójában majdnem 7 hónapja nem láttuk egymást (Tóriával 8 hónap volt ez az idő).

Nagyon aranyos város ez a Bounemouth (Dél-Anglia)! Kb. akkora, mint Debrecen, csak itt a tengerpart miatt tele van a város turistákkal és megy a nyüzsgés éjjel-nappal. Első este persze a tengerparton söröztünk, másnap délután pedig elmentünk az Old Harry Rocks nevezetű helyre (emeletes busszal, juhééé), amiről két legenda kering: Az egyik szerint az ördög, akit Old Harrynek neveznek néhány mondában, ezeken a sziklákon aludt, a másik pedig, hogy egy Harry nevezetű kalóz itt rejtegette a szajrét. Mindenesetre a hely gyönyörű és az ember agyalhat, hogy ezek a sziklák most akkor hogy kerültek oda pontosan...

Tomi szórakozik

A helikopter, ami követett egy hajót! (Szerintem üldözték a hajót, Tomi szerint klipet forgattak és légi felvételeket készítettek - az igazság nem derült ki végül :P)

A nap kedvence: sárga hajó! ^^

Tegnap este pedig irány egy kis esti városnézés a part mentén. Volt egy koncert, amin a zenekar kizárólag Queen számokat játszott, az utolsó 2-3 számot sikerült is elcsípni. Fantasztikus volt a hangulat a körhintákkal, a koncerttel és a kivilágított mólóval együtt!

Dolgos napok és írországi összefoglaló

A hétfő és a kedd már munkával telt. 9-től kezdtük a melót és egész nap a gyerekekkel voltunk, ugyanis nyári szünet van ugyebár. A munka sose volt büdös, a baj inkább azzal volt, hogy Tória leírása alapján két tündéri kislányra (4 és 5 évesek) számítottam, ehelyett ott volt két agresszív kismalac, akik féltékenyek, amiért Tória mással is foglalkozik, így a szokásosnál is hülyébbek. Próbálkoztam nyitni feléjük, mindig kedves voltam és mosolyogtam, de a nagyobbik folyamatosan bosszantani akart: morzsát szórt a fejemre, eldobálta a dolgokat, hangosan bebaszta a fiókokat és az ajtót, szemtelenkedett, csúnyán beszélt stb. Nyilván nem az én dolgom megnevelni őket, de ebben a családban még inkább értékeltem a müncheni fogadó családom. Ott eszébe nem jutott volna a gyereknek felmászni vacsora közben az asztalra. Sokszor Babérlevélre emlékeztetettek, ugyanúgy nem bírtak megülni a helyükön, evés közben fel-alá rohangáltak, táncoltak, játszottak és mindez rendben volt a szülőknek vagy lerendezték egy vicces nevelési célzatú mondattal, amit a felnőttek poénként értékelnek, a gyerekek pedig semmit sem fogtak fel belőle, hiszen még kicsik az iróniához.

A szülők nagyon kedvesek voltak, bár nem sokat találkoztam velük, ugyanis este 6 körül jöttek haza, együtt vacsoráztunk, de akkor is a gyerekekkel voltak elfoglalva, majd Tóriával leléptünk sétálni/sörözni . Az apuka pont olyan, mint az összes többi kisgyerekes férfi: lemegy a szintjükre és gyerekként próbál egy kicsit jófej lenni, hogy bevágódjon a saját gyerekeknél. Ugyanezt láttam az összes eddigi családnál, egyedül Münchenben nem (szerencsére!). A keddi napon már nem mentem ki annyit hozzájuk, inkább tettem-vettem a szobában, mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy a gyerekek bedilizzenek és úgy érezzem magam, mint Isztambulban: mindenki úgy el van vakulva a szeretettől, hogy rajtam kívül senki sem veszi észre, hogy a kislányok úgy viselkednek mint a hercegnők, mindent szabad nekik és senki sem szól rájuk, ha hülyeséget csinálnak vagy el van intézve egy mondattal: így mindenki megnyugszik, hogy azért rá lett szólva a gyerekre, de minden megy tovább ugyanúgy.

Kriszti és a kutya, aki nyűszített, hogy dobjunk végre el neki valamit

Maga Írország gyönyörű! Rengeteg szép helyen jártunk és a fényképek fele annyira sem adják vissza a sziklás tengerpartok, meredek falak és tengerpartok szépségét. Mindenképpen érdemes kirándulást tenni arrafelé, órákig lehet csak ülni a fűben vagy egy sziklán és bámulni a természetet, beszélgetni egy kicsit. Aki odament ópernek, mind beleszeretett az országba és fantasztikusan érzi magát. Én személy szerint hosszabb távon valószínűleg unatkoznék, nekem szükségem van a nagyvárosok pezsgésére és a lehetőségek tárházára, viszont így pár napban megismerhettem egy kicsit Írországot és az ír kultúrát. Éljen a Guinness! :)

Kinsale

A vasárnapot Kinsale-ben töltöttük, illetve annak a környékén. Este mentünk volna egy bálna-és delfin néző hajótúrára, de a szeles idő miatt elmaradt. (Nem mint ha nem fújna állandóan a szél...) Úgyhogy két magyar és két német nekivágott Írország legszebb helyeinek a felkutatásának!

Titanic

Míg én sálban és hosszú ujjúban nyomultam, addig az írek fürödtek a jéghideg tengerben. Én is belementem lábszárközépig, de olyan hideg volt a víz, hogy fél perc után elkezdett fájni benne a lábam.

És ha aznap delfint és bálnát nem is láttunk, azért pár fókát sikerült elcsípnünk!! (Kinagyítva látszik szépen a kis buksija :))

Majd irány Kinsale belvárosa. Egyértelműen ez a kis város vitte a pálmát! Színes, hangulatos, nagyon aranyos! Ettünk, majd sétálgattunk egy keveset.

Cork

A szombati napon Corkba indultunk, ami Írország második legnagyobb városa. Már a buszon rengeteg óperrel találkoztunk, számomra még mindig hihetetlen, hogy mennyien tömörülnek össze azokban a kis falvakban, városkákban. 

Pont jókor mentem én is, mert aznap Corkban nagyon sok minden ingyenes volt, illetve vezetéseket tartottak mindenhol. Mi az egyetemet választottuk, de előtte beugrottunk egy amerikai kajáldába, amit Tória már régen kinézett magának.

Szívem szerint pöttyös ruhát és régi típusú görkorit húztam volna!

A kajálás után még pont annyi időnk volt, hogy benézzünk pár üzletbe. Iszonyú jó turik vannak (ott Charity shopnak nevezik és a befolyt összeg jótékony célra megy) és eszméletlen olcsók, de inkább nem is nagyon néztem szét, mert nem akarom nagyon terhelni a bőröndömet, amíg ki nem adta magából a szuvenírek nagy részét az utam során. :P

Az egyetem épülete (és Tória)

Mindenki a rossz oldalon közlekedik!!

A szuvenír boltok tele vannak szebbnél szebb dolgokkal. Persze a bárányok, a lóherés dolgok és az ivós játékok elengedhetetlenek.

És persze a zöld szín!

A kötelező aznapi Guinness a csajokkal

Szivárvány

Az időjárást sikeresen kifogtuk, ugyanis csak ritkán kezdett el esni az eső és akkor is csak pár percre. Persze az más kérdés, hogy azért nem vagyok hozzászokva a sál+bőrdzseki kombóhoz augusztusban.

Este pedig már Crosshavenben piknikeztünk Tóriával egy kis fish&chipset a tengerparton, ugyanis Crosshavenben a kajáldák egyik része tele volt, a másik részét pedig nem a csóró óperekre tervezték. A hal nagyon finom volt, mivel idén kimaradt a balatoni nyaralás részemről, így be kell pótolnom a hal-lemaradást! :)