A hétfő és a kedd már munkával telt. 9-től kezdtük a melót és egész nap a gyerekekkel voltunk, ugyanis nyári szünet van ugyebár. A munka sose volt büdös, a baj inkább azzal volt, hogy Tória leírása alapján két tündéri kislányra (4 és 5 évesek) számítottam, ehelyett ott volt két agresszív kismalac, akik féltékenyek, amiért Tória mással is foglalkozik, így a szokásosnál is hülyébbek. Próbálkoztam nyitni feléjük, mindig kedves voltam és mosolyogtam, de a nagyobbik folyamatosan bosszantani akart: morzsát szórt a fejemre, eldobálta a dolgokat, hangosan bebaszta a fiókokat és az ajtót, szemtelenkedett, csúnyán beszélt stb. Nyilván nem az én dolgom megnevelni őket, de ebben a családban még inkább értékeltem a müncheni fogadó családom. Ott eszébe nem jutott volna a gyereknek felmászni vacsora közben az asztalra. Sokszor Babérlevélre emlékeztetettek, ugyanúgy nem bírtak megülni a helyükön, evés közben fel-alá rohangáltak, táncoltak, játszottak és mindez rendben volt a szülőknek vagy lerendezték egy vicces nevelési célzatú mondattal, amit a felnőttek poénként értékelnek, a gyerekek pedig semmit sem fogtak fel belőle, hiszen még kicsik az iróniához.
A szülők nagyon kedvesek voltak, bár nem sokat találkoztam velük, ugyanis este 6 körül jöttek haza, együtt vacsoráztunk, de akkor is a gyerekekkel voltak elfoglalva, majd Tóriával leléptünk sétálni/sörözni . Az apuka pont olyan, mint az összes többi kisgyerekes férfi: lemegy a szintjükre és gyerekként próbál egy kicsit jófej lenni, hogy bevágódjon a saját gyerekeknél. Ugyanezt láttam az összes eddigi családnál, egyedül Münchenben nem (szerencsére!). A keddi napon már nem mentem ki annyit hozzájuk, inkább tettem-vettem a szobában, mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy a gyerekek bedilizzenek és úgy érezzem magam, mint Isztambulban: mindenki úgy el van vakulva a szeretettől, hogy rajtam kívül senki sem veszi észre, hogy a kislányok úgy viselkednek mint a hercegnők, mindent szabad nekik és senki sem szól rájuk, ha hülyeséget csinálnak vagy el van intézve egy mondattal: így mindenki megnyugszik, hogy azért rá lett szólva a gyerekre, de minden megy tovább ugyanúgy.
Kriszti és a kutya, aki nyűszített, hogy dobjunk végre el neki valamit
Maga Írország gyönyörű! Rengeteg szép helyen jártunk és a fényképek fele annyira sem adják vissza a sziklás tengerpartok, meredek falak és tengerpartok szépségét. Mindenképpen érdemes kirándulást tenni arrafelé, órákig lehet csak ülni a fűben vagy egy sziklán és bámulni a természetet, beszélgetni egy kicsit. Aki odament ópernek, mind beleszeretett az országba és fantasztikusan érzi magát. Én személy szerint hosszabb távon valószínűleg unatkoznék, nekem szükségem van a nagyvárosok pezsgésére és a lehetőségek tárházára, viszont így pár napban megismerhettem egy kicsit Írországot és az ír kultúrát. Éljen a Guinness! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése