London

A hétfői napot Londonra szántuk, már a szállást is lefoglaltuk hetekkel ezelőtt. Korán indultunk, hogy mindenre legyen időnk másnap. Reggel 8-ra már ott is voltunk Londonban. Az első dolgunk az volt, hogy a szállás felé vettük az irányt, hogy lepakoljuk a cuccokat. Tominak csak egy hátizsák volt, de mivel én másnap már szálltam is repülőre, így nekem ott volt még a bőrönd és a kézitáskám is, aminek út közben sikeresen le is szakadt sajnos a füle, úgyhogy nem volt egyszerű dolgunk vele.

Még szerencse, hogy volt a közelben egy londíner fiú :P

Miután letettük a szálláson a cuccot és feltankoltuk magunkat kávéval, a London Eye-t szemeltük ki elsőként, ugyanis az volt legközelebb és onnan úgyis látjuk a várost, hogy mi merre van. A neten már megvettük előre a jegyet így nem kellett olyan sokat sorban állni.

Fantasztikus volt fentről London, talán a legszebb épülete a városnak a parlament (amit amúgy a pestiről mintáztak annak idején, úgyhogy ennyi). Minden tele volt turistákkal és elég sűrűn lehetett magyar szót is hallani. A jegyhez tartozott egy 4D-s mozijegy is. Gondoltam, hogy Londont mutatják majd be pár percben, de hogy ennyire szuperül megcsinálják azt nem. Csak 4 perc volt az egész bemutató, de annyira jól vágták össze a videókat, választottak hozzá zenét és szerkesztették meg az egészet, hogy a libabőr kerülgetett. A "harmadik D" miatt pedig az élethűbbnél is élethűbb volt a termen keresztülsuhanó sirály vagy éppen a buborékok kidurranása.

Na forgassunk egyet a szerencsekereken

A következő állomás a Westminster apátság volt (fenti kép), ahol a királyokat koronázzák. Elég borsos volt a belépő, viszont mindenkinek járt audio guide és plusz pont, amiért még magyar nyelv is volt rajta. Így tényleg megért a belépő minden pennyt (főleg, hogy száját húzva ugyan, de elfogadta a nő a persze már rég nem érvényes magyar diákigazolványunkat a kedvezményre) ugyanis nagyon igényes volt a telefonos idegenvezetés és érdekes dolgokat mondtak.

Az apátság után a Buckingham-palota és az előtte lévő tér következett, de a rengeteg turistán kívül igazából sok mindent nem lehetett látni, ugyanis a palota kapui mind zárva voltak és Tomi nagy bánatára a díszkatonák és a kerítés mögött voltak (még szerencse, hogy később sikerült eggyel fotót csinálni).

Térképolvasás következik

Szerintem London az egyetlen hely, ahol az emberek telefonfülkével pózolnak

Lesétáltunk a Piccadilly Circus-höz, ami London egyik leghíresebb tere. Engem leginkább egy mini Time Square-re emlékeztetett a nagy forgalom, sok ember és a hatalmas hirdető táblák miatt, nagyon hangulatos volt.

A Trafalgar térre is ellátogattunk

Csak sikerült a közös fotó 

A nap utolsó előtti állomása a Tower Bridge volt. Már sötétedett, amikor megérkeztünk, így kivilágítva is sikerült megnézni az angol fővárost. Engem a sok felhőkarcoló miatt egy az egyben Frankfurtra emlékeztetett az egész, de gyönyörű volt. 

Az egyetlen dolog pedig amit még nem lehetett kihagyni, az a 9 és 3/4. vágány volt a King's Cross vasútállomáson! Beért az a mókus/madárszar miatti szerencsevárás és éppen akkor bontották a kordont a kocsi elől, amikor odaértünk, úgyhogy pofátlanul odanyomultunk fotózkodni, majd egy egyenruhás csaj illúziórombolóan lepattintotta a falról a kocsit és eltolta.

A szállásra visszasétálva még láttuk a kivilágított várost, gyönyörű volt, de amikor összegeztük a napot, mindkettőnket egyértelműen a 4D-s londonos kisfilm nyűgözött le :D A hotelszoba elég miniatürizált volt, de két embernek tökéletesen elég, hogy egy kiadós városnézés után valahova ledobja magát és kipihenhesse a kilométerek fáradalmait.

Másnap már csak összekaptuk magunkat, eszegettünk és iszogattunk a Temze partján, majd elindultunk a reptérre, hogy időben mindenki elérje mindenét. Én a Budapestre tartó repülőre szálltam fel, Tomi pedig a Bournemouthba tartó buszra, de ha összegeznem kéne az Angliában töltött szűk egy hetemet, akkor kizárólag pozitívat tudok mondani mind a programokról, mind az ottani emberekről és helyekről. :)